Ajándékba

* Egy búcsúvers azoknak, akik értik és értékelik, remélem. Rövid összefoglalója közös
kalandjainknak és az együtt töltött vidám pillanatoknak rímes formába öntve.

Ritka dolog, vers. Úgy olvasd, hogy nem az én műfajom a líra. 

Útravalónak adnék

Batyut és pogácsát,

De az végig nem kísér

Vándorutadon át.

Helyette valami

Talán hasznosat nyújtok.

Szeretek alkotni,

Így azzal szolgálhatok.

Kissé hosszúra sikerült,

Így kapott egy előfutárt,

Tollam hegyén rím perdül

Ajándékom így adom át.

Már igen jól ismersz,

Az egyenes út nem kenyerem.

Ha kissé bonyolult lett

Kérlek, bocsásd meg nekem.

De a vízmosta parton

Elárazottak az emlékek,

Mit már elmostak a hullámok,

Bennem élénken felébredt.

Színek, fények, hangok, zajok és csend

Szép képek, melynek vége nincsen.

Emlékfűzért készítek belőle,

Ha kész lesz, bemutatom neked.

 - íme -

Kósza kölyökként találkoztunk még,

Mert német órán egy padban ültünk.

Egy hatalmas változás közepén

Egymás mellé keveredtünk.

Én komoly voltam, te csak álmodoztál,

De lelkünk mégis összefonódott,

Így hamar a barátnőmmé váltál,

S duónk összekovácsolódott.

Így kaphattam meghívást

Arra a bizonyos hétre.

Megismertem a kis Tillát,

A későbbi drága férjem.

Még nem is említettem

A vendéglátóm nevét,

Rángik U a kereszt,

Matsumoto a vezeték.

Olyan szörnyű szóvicceket

Nem tud szinte senki…
Azóta is emlékszem,

Hisz nekem találták ki.

A tóba belefojtottak…

Majd jöttek az orfűi helyszínelők,

Így lett belőlem hulla

És egy komor nyomozónő.

Jött még ennél rosszabb is,

Elvittek egy színjátszó körbe,

Ahol kattant mindenki,

De én se voltam különce!

Rögtön bedobtak a mélyvízbe,

Alizka utasításaival

A helyszín egy háztető lett,
Ahonnan leugrottunk Lillával.

Várjunk! Nem Lilla volt az,

Hanem Tilla, kit már ismertek ti is.

A sok hasonló összezavar:

Tilla, Lilla és még három Petra is!

Talán kihagytam valakit?

Inkább folytatom a Micimackóval,

Meg van! Te voltál az Eszti,

A főszereplő az első darabban.

De az édes gyerekmesét

Hamar lecseréltük.

A 7 főbőnöcskét

A Pokolban keresgéltük.

Sokáig égtünk a tűzben,

Míg mindenki magára talált,

De az összes veszekedésben

Békített minket Sátán anyánk.

A többi se volt rest,
Petrát kivéve

Éve anyánk kedvence:

Ő az, Restike!

Tükröm, tükröm mondd meg nékem

Ki lehetett Kevély?

A házi franciánk, I. Eszter,

Kitalálni nem volt nehéz.

Kigombolt ing, stóla, báj,

Ilyen a kéj asszonya!

A mi szerény Lillánk,

Nem más, mint Buja.

A két édes, pici lányka,

Annál nagyobb hanggal:

Az egyik haraggal megáldva,

A másik az irigységet kapta.

Tilla az, és persze jómagam.

De nem pazarlom a szót,

A végén még megharagudna

Teó, ki Kapzsi volt.

Akiről szó nem esett még:

Áron és Zsófi,

Akik megkapták szerepként

Bobot és Falit.

Később jó néhány változás lett,

Leírnom se érdemes,

De az ókori darab végeztére

Három vadiúj tagunk lett.

Na, jó, kicsit hazudtam:

Szabina már kiállt egy próbát,

Kiadta magát Falánknak,

Majd az istenek közé állt.

Démétér lett belőle,

A földek istennője,

A nagy Héra barátnője,

Zeusz – sokadik – „udvarhölgye”.

S kik játszották a főisteni párt?

Zeuszt játszotta újonc Zoli,

S Tilla kapta a tüzes Hérát,

Kit a férj nem volt rest megcsalni.

Istenekről szólva még

Meg kell említenem

A gyönyörű Aphroditét,

Kit Eszti formálhatott meg.

Sorban a következő

A megtestesült Restség:

A bölcs istennő,

A hatalmas Pallasz Athéné.

Zárom a sort az égieknél

Egy ördögi teremtménnyel,

Eriszt, a viszály istennőjét

Csakis én játszhattam el!

A szerelmi szál sem hiányozhat,

Szép Helenét és a hős Pariszt,

Az aranyalma összehozta,

Majd védte a trójai vár is.

Mi Gáborban megláttuk a királyfit,

S Lillában a „szőke” szépséget.

Közben Fürcht dobra zenét írt

És szolgálhatott egyszerre.

A háború kirobbantása után

Az elfáradt isteni had lepihent.

Majd ráköszöntött a tomboló nyár

S Orfűn töltöttünk ismét egy hetet.

Talán pár szót megérdemel

Az a kattant csajszi,

Ki belerángatott a Szaftba minket,

Nevén nevezve: Mimi.

A történet a végére ért,

Visszakanyarodtunk a jelenbe.

Fogadd szeretettel ezt a mesét,

S lépj tovább az élet egy újabb fejezetébe.

A hosszú út, amin elindulsz

Talán még távolodik,

De összeköt a múlt,

S tudom, majd a jövő is.

Ez sosem lesz egyszerű,

Lesz, aki majd eltérít,

Ne félj, nem hagyunk egyedül:

Egy barát majd felsegít.